Kedves Andi!
Köszönöm, hogy hozzá segítettél minden kellemes és felemelő felismeréséhez! Ezekkel egyre inkább elkezdtem elismerni magam és az értékeimet, amiket addig teljesen természetesnek vettem én is és a környezetem is. Még hálásabb vagyok azokért, amik nem estek ilyen jól a felismerés pillanatában. Az ilyeneket szinte mindig tisztulásként éltem meg. Voltak olyan felismeréseim, amivel több helyzet könnyebbé vált és válik, sőt a helyzet meg is oldódik magától, amikor elég tudatos, éber tudok lenni.
Az ösztöneimre hallgatni is egyre jobban megy anélkül, hogy akár magamnak meg akarnám magyarázni mit miért teszek. Ehhez még legtöbbször egyedül kell lennem, hogy azt csinálják, amit én jónak látok.
A hiba elkövetésétől sem rettegek már. Eddig sem voltam tökéletes 😄 , de eddig azt hittem, ha más hibázik kisebb hiba, mint az enyém. Érdekes nézőpont. Vagy a nálam idősebbek jobban tudják, mi a jó / jobb hosszabb távon – akár nekem is. Egy érdekes nézőpont ez is.
A teljesség igénye nélkül emeltem ki 1-1 példát, ami most eszembe jutott.
Hálás vagyok mindenért, amire rávezettél, így megmutatva a fejlődés útjának irányát.
Hogy lehet ez még ettől is jobb? Ebből kérek még!
Boldog új évet kívánok és az álmaid megvalósulását!
Köszönettel: J.