Azt hittem biztonságban vagyok. Tudtam, hogy valami nem az igazi, de reménykedtem. Magamban kerestem a hibákat. Aztán jött egy atomvillanás. Megaláztak. Csalódtam. Megnyílt alattam a föld.
Elveszett minden. Kiszolgáltatottnak és a végtelenségig sebezhetőnek éreztem magam.
Jöttek a kérdések.
Éjszakákon át szenvedtem attól, hogy nincsenek válaszok. Csak az ÉN nézőpontom volt a fejemben. Ideget, szívet, érzelmeket elpusztító, felörlő gondolatok és a hozzájuk tartozó, romboló, önpusztító önvád, és a másik hibáztatása. Aztán egyre többször az utóbbi… S egyszer csak, amikor, már úgy éreztem, hogy mindent feladok, jött az Access.
Olyan volt, mint amikor kinyitnak előtted egy olyan könyvet, amit nem is tudtál, hogy létezik, de a te életed érteti meg veled.
Az összes oldalt akartam, egyszerre. Lassan haladtunk. Féltem… Sok volt a “ mi van, ha…” De mindig kaptam válaszokat. Lassan megnyugodtam. Már tudtam enni, és egy kicsit megváltoztam. Nem múltak el a kérdések. Jönnek. De most vannak válaszok. Ha az EGOmat kordában tudom tartani, ott belül lakik az igazság. Meglátom, ha türelmes vagyok, és a szívem szavára hallgatok.
Az iGAZság, amiben benne van a GAZság.
Az, ami az egyik oldal sarkában, visszahajtva, a Titok szó alatt rejtőzik. Nem nyithatja ki bárki.
De segít az Access megérteni.
Csak megérteni egyelőre, mert elfogadni, az már más.
A kezeléseken megnyugszom.
Válaszokat és más nézőpontokat kapok.
Ajándékba.
Mert ezeket viszem tovább a lelkemben, a szívemben.
Mindig velem vannak, és számtalanszor segítettek már.
Egy kapcsolódás a végtelennel.
Önismeret, és egy utolsó szalmaszál.
Kapaszkodj bele és higgy magadban!
Rajtad múlik…
“Mindössze egyetlen lesz létezik, de gyakran számtalan LEHET van mellette…”
Darren Shan