Félelmeimen úrrá lenni

Kedves Andi!

Köszönöm, hogy megmutatod a lehetőségeket és rávezetsz a saját választásaimra. Ez nem kellemes mindig, de annál szükségesebb.

Segítesz szembe nézni a félelmeimmel és rávilágítasz arra, hogy én teszem naggyá azokat.

Amikor bízom magamban – ezzel téve nagyobbá  magam –  a félelmek szertefoszlanak, már csak a megoldás érdekel és a kételynek nem hagyok helyet a gondolataimban. J

A vicces, hogy szerintem egyetlen egyszerű titka van a félelmeink legyőzésének: a célra kell koncentrálni mindenre elszántan.

Az életemnek 2 területén van/volt nagyon-nagyon rég óta tartó félelmem. Most ismét „lehetőséget” adott az élet mindkét területen szembe nézni a félelmeimmel. Az egyik téren drasztikus esemény történt, ami után hosszú-hosszú idő után az elvárásaimat elfogadásra, megengedésre cseréltem. Nem mondom, hogy eltűntek a félelmek, de mindenképpen eltörpültek korábbi nagyságukhoz képest. Már mertem szembenézni velük. J

A harmadik területen, a testem – részben sorvadt – izmait elkezdtem más eszközökkel fejleszteni az utóbbi időben, mint eddig. A napokba lettem éber arra, hogy az eddig használni nem tudott izmaim működnek! Még fáradékonyak, de vannak és jó használhatóak. Igen, minden összefügg mindennel…

Az önbizalom eddig nekem azt jelentette, hogy mindent meg kell oldanom elsőre szinte tökéletesen, és még akkor sem biztos, hogy jó.

Mostanra változott ez a fogalom is számomra. Már azt jelenti, hogy bízom benne, hogy meg tudom oldani az élet által elém sodort feladato(ka)t kreatívan. A cél, hogy nekem jó legyen és az sem gond, ha nem elsőre sikerül. Könnyebb nekirugaszkodni így minden helyzet megoldásának és gördülékenyebben is megy már akár elsőre is a jó eredmény. J

Hálás vagyok, hogy elindult a folyamat, elismerem az eredményt és hálásan köszönöm a Te részed is benne! <3

Köszönettel,

J