Választhatok!

kezelések feloldották bennem a betegségem következményeitől való rettegést. Akárhányszor felvillant bennem hogy bennem rák van összeomlottam. Tökéletesen rákapcsolódtam a szót körbe ölelő csoporttudatosságra.
Az első Bars kezelés után közvetlenül mentem a biopsziára és a vizsgálat alatt teljesen eltűnt belőlem a félelem a fájdalomtól az ismeretlentől. Sokkal rosszabbra számítottam, mint amilyen volt. Valahogy az eddig teljesen megoldhatatlan probléma feladattá zsugorodott amit könnyedén meg tudok oldani.

A legnagyobb felismerés azt volt, hogy választhatok. Eddig én nem így gondolkoztam erről. Azt hittem, hogy van a karma és azt nem tudjuk kicserélni, kijavítani, meg nem történté tenni és ezt úgy kell végigcsinálni, ahogy, jön.   Aztán az egyik kezelésen bele láttunk egy előző életembe – nagy élmény volt, hogy te is láttad amit én – ki voltam és mi volt a feladatom. Nagy előrelépés volt nekem a saját magam megértéséhez.
Miért vagyok olyan amilyen?
Miért bánok úgy emberekkel, ahogy?

Miért bánok így saját magammal?

Milyen szerepem volt az eddigi életeimben és ez mit akar nekem tanítani? Sajnos az én életemben ez a második rák. Az első egy bőrrák volt és akkor is gyakran hallottam másoktól, hogy nem védem magamat és nem értettem, nem tudtam mit kellene, hogy másképp csináljak. Nem oldottam meg. Olyan, mint az iskola: megbuktam ezért újra kellett járnom.

A kezelések segítettek abban, hogy ráláttam saját magamra. Eddig teljesen másnak láttam magam. Nagyon sokat jelent nekem hogy megértettem ki vagyok most.

Mások haragszanak a betegségre, harcolnak vele és én most az érzem, hogy ez nem egy harc. Hozott nekem egy csomó olyan dolgot, amire ha nem jövök, rá sokkal rosszabb lenne. Olyan dolgokat láttam meg, jöttem rá és tapasztaltam, amelyeket e-nélkül biztosan nem vettem volna észre.

Azóta teljesen máshogy látom magmat.

Sokkal inkább elismerem, aki vagyok. Már nem hiszem, hogy a karma irányítja az életem, tudom én választok. A lecke, amit kaptam megtanított rá, hogy figyeljek oda magamra, a testem jelzéseire és a jelenben legyek a mostani életemet teremtsem, itt és most. Abba hagyhatom, hogy másokat tegyek előre, letegyem a beáldozhatóságomat, lehetek én az első, nem kell feláldoznom magam másokért.
Eddig ezt észre sem vettem, hogy mindig magamat teszem az utolsó helyre és szinte az sem számít élek-e teljesülne-e vágyaim.
Mostmár tudom, mindent én választok, és ha nem működik választhatok mást.
T.K.