Ismét hozzá segítettél néhány kellemetlen felismeréshez, ami már érett egy ideje.
Ugyebár a kommunikáció és az életünk irányítása kéz a kézben jár.
Nekem egyik sem ment túl jól.
Meggyőződésem volt, hogy nem kommunikálok jól és hibázni sem akartam, így inkább elbújtam a világ elől.
Már látom, tényleg nem ment jól, viszont a nagyrészt Tőled kapott éberséggel már egyre jobban megy és látom hogyan finomíthatok sok helyzetben rajta.
Hálás vagyok minden velem megosztott gondolatodért. Már nagyobb az önbizalmam és az éberségem ezen a téren is!
Intenzív felismeréseken vagyok túl a segítségeddel, amiért hálás vagyok!
Korábban már mondtad párszor, ami láttál, és próbáltál figyelmeztetni és elmondani, nem mehet a végtelenségig néhány dolog, csak nem voltam hajlandó látni. Ezekből csak kisebb rezzenéseket láttam. Most összeállt a kirakósnak ez a darabja is, megérkezett energiában. Egy percét sem volt jó megélni. Viszont ezzel már-már kezdem érteni, amit korábban egyáltalán nem. Álljak bele az erőmbe. Sose értettem hogyan kell azt csinálni.
Kicsit tanácstalan voltam, hogyan tovább. Biztos válaszokat most sem tudok, de már nem is keresek mindig.
Eljött az idő, amikor már én is látom, hogy az egyetlen jó választás, ha magamat választom és a saját életemet élem. Már „csak” választanom kell a saját érdekemben végre.
Az eddigi legkényelmetlenebb felismerésekre vezettél rá. Köszönöm, hogy megmutattad és választhatok mást. Köszönöm magamnak is, hogy hajlandó voltam végre felismerni ezeket és szembe nézni velük.
Hálával,
Anonimus