Jólesik-e ítélkezni mások felett?

Bizonyára annak kell lennie ha ennyien teszik nap, mint nap töretlen lelkesedéssel. Talán ahogy telik az idő vannak, akiknek olyan nagy örömet okoz, hogy szinte már nem is foglalkoznak más egyébbel, mint ítéleteket hoznak. Ki csinálta, miért tette, miért így és miért nem máshogy és különben is hogyan tehette volna másképp. Ahhoz hogy az ítélkező jobban tudja érezni magát a bőrében, le kell, hogy értékelje a másikat és a lehető legkisebbé kell, hogy zsugorítsa. Így tud ő maga nagyobbá válni, persze csak a saját nézőpontjából.

Védekezhetünk az ítéletek ellen?

Sajnos sem kimagasló szakmai teljesítmény sem a tiszteletre méltó élet nem jelent biztosítékot az ítélkezőkkel szemben. Aki választja, hogy ítélkezik, az feljogosítva érzi magát arra, hogy bárki felett pálcát törjön. A célja minden esetben az, hogy a saját kicsinységét nagyobbnak láthassa, abban a hitben ringatva magát, hogy ha másokat kisebbé tesz, akkor ő nagyobbnak fog látszani.

A pszichológiában kivetítésnek nevezik ezt a viselkedést. A tudat alatt működő lelki működés feladata fenntartani a lélek egyensúlyát és megvédeni az ént a számára kínos illetve nem felfogható dolgoktól. Mindannyiunknak vannak kevésbé jó tulajdonságai, be nem teljesült, elfojtott vágyai. Ezek feszültséget okoznak a lélekben, amelyet valahogy oldani kell. Egyszerűnek tűnhet rávetíteni mindent valaki másra, máris kicsit könnyebb. Amíg mások felett ítélkezik, addig nem kell szembenéznie a saját megoldásra váró feszültségeivel, sőt a létezésükkel sem kell törődni. Az ítéleteket tekinthetjük a lélek fájdalomcsillapító pirulájának. Nem igényel nagy befektetés és gyorsan hoz eredményt. Ha szeretnéd hogy kevésbé hassanak rád az ítéletek kérj minél több Access Bars kezelést.

Az ítélkezésből származó előnyök:

Addig is láthatatlan maradhat az ítélkező, amíg a másik van fogpiszkálóra tűzve. Figyelmen kívül hagyhatja a saját hiányosságait, aggodalmait.

A karakánság látszatát is megkapja. „Jól beolvastam neki. Legalább tanul belőle!” Persze senki nem kérte és nem védekezésből született az ítélet, ami még csökkenthetné a cselekedete súlyát. Nem építő jelleggel született a kritika. Mindent összevetve, nem kellett hozzá bátorság.

Az ítélkező tényleg jobbnak érezheti magát?

Felsőbbrendűnek érzékelheti magát az ítélkező. A mások leértékelése a saját belső megélése szerint akár azt is jelentheti, hogy az ítéletet meghozó többet ér. Filléres öröm, minimális ráfordítással. Nincs harc, erőbedobás elég néhány földbe döngölő megállapítás máris erősebbnek érezheti magát az ítélkező.

Az ítélkező saját magát tökéletesnek érzi. Ezt azzal próbálja fenntartani, hogy másokat kritizál, így nem kell törődnie azzal mi, van belül, hiszen ha kint annyi rossz van, akkor benne csakis a jó fér már el.

Tévedhetetlen

Az ítélkező tévedhetetlennek hiszi magát. Amit mond az megfellebbezhetetlen, a bölcsesség tömény eszenciája. A tévedésnek semmi esélye, legalábbis az ő nézőpontjából. A józan ész logikáját hirdeti, mégpedig fennen, addig sem kell megküzdenie a saját érzéseivel.

Az ítélkező többnyire képmutató, úgy tesz mintha a sértő ítélet, amit mond segítő szándékkal született volna. Az meg aztán végképp nem jut az eszébe, hogy őt is megítélheti más. Ahogy a mondás is szól: a más szemében a szálkát is a sajátjában a gerendát sem látja meg. Te hajlandó vagy sebezhető lenni és meglátni a magad hibáit?