Te hajlandó vagy a gyógyítás tere lenni?

Valamilyen szinten mindannyian tudunk gyógyítani ki hatásosabban ki kevésbé és vannak, akiknek már a jelenléte is gyógyító hatással van másokra, akár választják akár nem. Ha már átfutott a gondolat a fejeden hogy gyógyíthatsz másokat, akkor bizonyára így is van. Mi lenne mostantól ahelyett, hogy átveszed és cipeled a mások terheit egyszerűen csak hajlandó lennél az a tér lenni, amelyben ők változhatnak.  A tested hálás lesz, hogy nem terheled majd tovább feleslegesen a mások nehézségeivel.

Te mit gondolsz a gyógyításról?

Te mit gondolsz a gyógyításról? Meghatározott technika által történhet csak meg például Theta Healinggel? Azonnal meg kell történnie? Látványosnak kell lennie? Muszáj igazolást kapnod róla, hogy te része voltál a változásnak? Szükséged van rá, hogy el legyen ismerve, hogy te hoztad létre a változást? Ha ezt nem kapod, meg akkor úgy érzed, hogy semmi nem történt, hatástalan volt a kezelés?

Eszedbe jutott már hogy ezekből a nézőpontokból mennyi a tied? Zömében másokhoz tartozik, és mi hajlamosak vagyunk mégis a magunkénak hinni őket.  Osztozni, részt venni a fájdalomban emberbaráti szeretetből, vértanúságból és még sokféle más okból. Ilyenkor valamiféle spirituális ego is rendre felüti a fejét: én meg tudom csinálni, én tudok segíteni és ezzel szépen ki is vesszük az erejéből a segítségre szorulót, holott ha engednénk, hogy saját maga boldoguljon, mindent megváltoztathatna.

Kinek a hitrendszerei alapján működsz?

Az egyik hitrendszer, ami alapján ezt tesszük az, hogy ha osztozunk, akkor neki könnyebb lesz, és ha valódi megoldást nem is kínálunk, akkor legalább átveszünk belőle, hiszen mi aztán jól bírjuk és a másik… szegény ő gyenge és összeroppanna nélkülünk a teher alatt. A gyógyítóknak ez a sorsa program is futhat a számos tudat alatt futó program jóvoltából.  Ilyenkor a legjobb és legtöbb, amit tehetsz, hogy megengeded magadnak, hogy így működj és kezd el meglátni egy másik nézőpontból mi is ez az egész. Ha hajlandó vagy elengedni a félemeidet és a kényszerességet, hogy neked gyógyítanod kell, ha akarod, ha nem akkor felbukkanhatnak azok a lehetőségek, amelyeket eddig nem vettél észre.  Mi van, ha megengeded magadnak azt, ami már úgyis történik veled? Csak úgy, nézőpontok nélkül, anélkül hogy arra összpontosítanál, mit nem akarsz.  Mindent, ami ez hajlandó lennél elengedni, elpusztítottá és nem teremtetté tenni és minden újabb felbukkanó nézőponttal is hasonlóan bánni és csak azt bevenni ami nekedigaz?

Legyél te magad a gyógyítás

Mi lenne, ha választanád, hogy gyógyító helyett inkább te magad lennél a két lábon járó gyógyítás, te magad lennél a gyógyító tér? Ha hajlandó vagy gyógyítássá válni, akkor te magad válhatsz azzá a lehetőséggé, ami megadja a szabad választást mindenkinek arra, hogy akar-e gyógyulni vagy sem, most akar gyógyulni vagy később és általad választja-e a gyógyulást vagy mást választ inkább.  Bizonyára lesz olyan, aki választja a változást örömmel és hálával telten és lesz, aki továbbra is szenvedni akar, majd mert megvan rá a jó oka.

A te dolgod csupán annyi hogy megengeded mindenkinek, hogy maga válasszon.  A választás jogát tiszteletben tartva. Ha idáig el tudsz jutni, akkor végre, lehet a gyógyítás könnyed és bulis számodra is, ha már egyszer választottad, a gyógyító képességedet és tudásodat nem tudod letenni, mint egy nehéz csomagot.
Választhatod, azt inkább, hogy húzod az energiát és könnyedén viszed tovább. A tudás mindenképpen utat tör magának és mi lenne, ha megkönnyítenéd az útját?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..