Tapasztalatok

Önértékelési problémákkal, gyermeki naivitással, határtalan lelkiismeretességgel, óriási megfelelési kényszerrel, profi Teréz anyuként, komoly depresszív hangulatban kerültem kapcsolatba a Barssal (hála a választásomnak), és állítom jobb döntést nem is hozhattam volna.

Mire ezt a döntést meghoztam már a “gyilkos kor” is belépett az életembe, rémisztően jelezve ez így nagyon nem jó!

Bars kezelések sorozata áll mögöttem, s még ugyan várnak rám apró pici megoldandó feladatok, de mondhatom, gyökeres változások zajlottak-zajlanak az életemben.

Felnyílt a szemem!
Már előtérbe tudom minden helyzetben helyezni önmagam, ezzel másoknak rosszat nem okozva, mely óriási elégedettséggel tölt el. Nem agyalom túl a problémákat, inkább rábízom magam az Univerzumra.
Megtanultam kérdezni, kérdezni, kérdezni: Mi kell ahhoz, hogy…?
Figyelem a testem, gondolataimat, sokkal tudatosabban élek.
Kinyílt a Világ!
Bátran merek nagyot álmodni és kérni!! Folyamatosan történnek velem apróbb-nagyobb “csodák”, melyek mind megerősítenek abban, hogy jó úton vagyok.
A Bars kezelések leírhatatlan testi lelki üdítőként hatottak-hatnak számomra. A beszélgetések alatt “faltam” a szavakat, kérdéseket, melyek mindent felszínre hoztak.
Óriási szembesülés volt ez önmagammal, ennél jobb nem is történhetett volna, Hol sírtam, hol nevettem, hol pedig leesett az állam a rádöbbenéstől. Megváltoztál,…. Igen ez volt a legnagyobb ajándék magamnak, hogy sikerült megváltoznom!!
Ma már része a mindennapjaimnak, mert a változás az bizony folyamatos, mindig felbukkan valami, ehhez sem volt könnyű hozzászokni.
Nem kis idő, munka, energia befektetés, volt mindez mindkettőnk részészéről, mert ugye Andi azt tudni kell:
MINDEN RAJTUNK MÚLIK! senki nem végezheti el a feladatokat helyettünk, A MI VÁLASZTÁSUNK, hogy beleállunk e vagy sem a döntést, a munkát nekünk kell elvégezni.

Hálás köszönet érte……imádás Tünci

 

 

Amikor 2015-ben elvégeztem a Bars tanfolyamot már volt némi dolgom mindenféle energiával, változásokkal. A látásjavító kezelés húzott nagyon, a baj csak az volt, hogy nem magamnak akartam segíteni velem, hanem a lányomnak, aki köszöni, szépen azóta sem kér belőle.
Remekül el tud bújni a szemüvege mögött.  Miért is adná fel ezt az előnyt? Az én kedvemért biztos nem és most már azt mondom én is, hogy semmit ne tegyen a más kedvéért. Még az enyémért se csakis önmagáért.
A gyerekeim biztosan örültek volna, ha hamarabb találok rá az Access eszközeire. A megengedést az a hír járja, hogy elég jól gyakoroltam Access nélkül is legalábbis a gyereknevelésben. Amit megtiltottam azt még háromszor, meg lehetett csinálni.
A lényegre térve mit is adtak nekem az Access eszközei? A legfontosabb talán hogy elkezdtem végre a saját életemet élni.
Anélkül dönteni és menni előre az úton, hogy mindenáron meg akarnék felelni másoknak, mindeközben a mások számára is biztosítva ezt a fajta szabadságot.
Ezen az úton lemorzsolódott mellőlem néhány barát, ismerős. Azzal, aki most vagyok, nem nagyon tudnak mit kezdeni.
Szerencsére én sohase voltam ilyen jól a bőrömben. Minden nap hoz valami csodásat.
A saját utamat járom, meghallgatom, de nem veszem már be a mások nézőpontjait és teremtem az életet, amire vágyom.
Azt hogy kilógok, a sorból másképp látom és érzékelem a világot ma már ajándéknak tekintem.
Hogy lehet ez ennél is jobb? Az eszközök, amelyek hozzásegítettek ehhez, téged is segíthetnek, ha választod őket.
Peridot

 

A képen Bolyhos a cicám látható aki azt választotta hogy növeszt magára egy bőrdaganatot a jobb első lába tövébe.  Az állatorvosi vélemény szerint nem SOS műtendő eset. A képen láthatónál nagyobbra nőtt de nem volt az a csábító fotótéma.
Nem igazán számon tartott számú MTVSS kezelésért cserébe a cicus hajlandó volt tőle megválni. Mivel ő kinti-benti macsek nemes egyszerűséggel elveszítette valahol. Most egy száraz  egyre zsugorodó kis csonk van a daganat helyén.

Az Access és hogy szeretik-e a virágok ezt az energiát. Nem nehéz kitalálni melyik virágláda volt két nyáron át a masszázsággyal szemben amelyen a kezelések zajlanak. 🙂 Rajtuk meglátszik hogy növekedett a tudatosságuk. 🙂 Mostmár cserélgetem a virágládákat. 🙂

Nagyon sokat segítettél és nagyon hálás vagyok érte! Nagyon boldog vagyok, hogy a munkahelyemen számítanak rám és hisznek bennem.
Új lehetőséget kaptam tele kihívásokkal, minden napom jó és hasznosnak érzem magam. Nagyon sokszor jutsz eszembe és a tanácsaid is! Főként mikor elfogy az erőm. Mindig eszmbe jut ez a mondatod, hogy én választok és más szemszögből rálátok a dolgokra.
Nagyon szépen köszönöm a segítségedet.
M.

 

Hálásan köszönöm a segítséged, habár szavakkal nem tudom, nem lehet kifejezni, azt a fajta mérhetetlen jóságot, mellyel szebbé varázsoltad, varázsolod a mindennapjaimat csak kapkodom a fejem, hogy itt egy túra, ott egy tali, főzés. Mindezért hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettelek, most hogy írok, közbe pityergek sokszor nem értem, de már nem is ez a lényeg, hanem a változás, ami nagyon jó, egyre jobban élvezem még egyszer nagyon köszönök mindent.
Köszönöm, hogy merek választani, merem vállani azt aki vagyok és másokat is könnyen el tudok fogadni olyannak amilyenek.
N.I.

Választhatok!

A kezelések feloldották bennem a betegségem következményeitől való rettegést. Akárhányszor felvillant bennem hogy bennem rák van összeomlottam. Tökéletesen rákapcsolódtam a szót körbe ölelő csoporttudatosságra.
Az első Bars kezelés után közvetlenül mentem a biopsziára és a vizsgálat alatt teljesen eltűnt belőlem a félelem a fájdalomtól az ismeretlentől. Sokkal rosszabbra számítottam, mint amilyen volt. Valahogy az eddig teljesen megoldhatatlan probléma feladattá zsugorodott amit könnyedén meg tudok oldani.

A legnagyobb felismerés azt volt, hogy választhatok. Eddig én nem így gondolkoztam erről. Azt hittem, hogy van a karma és azt nem tudjuk kicserélni, kijavítani, meg nem történté tenni és ezt úgy kell végigcsinálni, ahogy, jön.    Aztán az egyik kezelésen bele láttunk egy előző életembe – nagy élmény volt, hogy te is láttad amit én – ki voltam és mi volt a feladatom. Nagy előrelépés volt nekem a saját magam megértéséhez.
Miért vagyok olyan amilyen?
Miért bánok úgy emberekkel, ahogy?

Miért bánok így saját magammal?

Milyen szerepem volt az eddigi életeimben és ez mit akar nekem tanítani? Sajnos az én életemben ez a második rák. Az első egy bőrrák volt és akkor is gyakran hallottam másoktól, hogy nem védem magamat és nem értettem, nem tudtam mit kellene, hogy másképp csináljak. Nem oldottam meg. Olyan, mint az iskola: megbuktam ezért újra kellett járnom.

A kezelések segítettek abban, hogy ráláttam saját magamra. Eddig teljesen másnak láttam magam. Nagyon sokat jelent nekem hogy megértettem ki vagyok most.

Mások haragszanak a betegségre, harcolnak vele és én most az érzem, hogy ez nem egy harc. Hozott nekem egy csomó olyan dolgot, amire ha nem jövök, rá sokkal rosszabb lenne. Olyan dolgokat láttam meg, jöttem rá és tapasztaltam, amelyeket e-nélkül biztosan nem vettem volna észre.

Azóta teljesen máshogy látom magmat.

Sokkal inkább elismerem, aki vagyok. Már nem hiszem, hogy a karma irányítja az életem, tudom én választok. A lecke, amit kaptam megtanított rá, hogy figyeljek oda magamra, a testem jelzéseire és a jelenben legyek a mostani életemet teremtsem, itt és most. Abba hagyhatom, hogy másokat tegyek előre, letegyem a beáldozhatóságomat, lehetek én az első, nem kell feláldoznom magam másokért.
Eddig ezt észre sem vettem, hogy mindig magamat teszem az utolsó helyre és szinte az sem számít élek-e teljesülne-e vágyaim.
Mostmár tudom, mindent én választok, és ha nem működik választhatok mást.
T.K.