Gyógyítás ajándékba?

Spirituális körökben újra és újra felbukkan a kérdés szabad-e pénzt kérni a gyógyításért, kezelésért, tanításért és vannak olyan nézőpontok, amelyek szerint ezeket ingyenesen kell biztosítani a rászorulók számára.
A másik oldalon ott van, hogy minden csupán energia csere tehát adok is és, kapok is és ennek a legegyszerűbb módja, ha pénz cserél gazdát az adott szolgáltatás ellenértékeként. A pénz ebben az esetben a tudás elismerése, az elvégzett feladat díjazása. Az elmúlt évezred alatt kialakult számos bűntudatkeltő negatív nézőpont a pénzzel kapcsolatosan arra szolgált, hogy elhitesse velünk, hogy a pénz bűnös rossz dolog, és ha elég fejlettek vagyunk spirituálisan, akkor nem választhatjuk, mert az egyik kizárja a másikat, ha az egyiket választjuk, akkor a másikat már nem választhatjuk.

Tényleg választani kell a bőség és a sprirtualitás között?

Miért is kellene választani a spiritualitás és pénz vagy a bőség és a tudás között.
Mi lenne, azt választanánk, hogy feladjuk azt a nézőpontunkat, hogy ha a bőséget megengedjük magunknak azt, akkor azt másoktól vesszük el.
Valóban el kell vennünk másoktól hogy mi bőségben, éljünk vagy bármennyit választhatunk az Univerzum bőségéből?
Mi van, ha mindenkinek van elegendő, van bőven és csak a befogadásunk szab, határt annak mennyink van?

Te fizetsz a szolgáltatásokért, az ételért?

Ha elmegyünk, a pékhez kenyérért vagy a henteshez húsért eszünkbe nem jutna azt mondani neki, hogy neked ez úgyis van, kaptad az Univerzumtól, ezért nem fizetek érte.
A szellemi termékért, gyógyító energiáért, tudásért éppen ilyen természetes, hogy fizetünk.
Az hogy gyarapodik a másik tudása, előrelép az élete azon területén ahol beakadt vagy az egészségi állapotában következik be jelentős javulás az legalább akkora pénzben mérhető érték, mint a kenyér.

Választhatod a jólétet

Mi lenne, ha hajlandóak lennék minden bennünk mélyen elültetett spirituális manipulációt azzal kapcsolatosan, hogy ha a jólétet választjuk, akkor azzal másoktól veszünk el, megkérdőjelezni vagy akár el is engedni?
Mi lenne, ha hajlandóak lennénk elengedni, elpusztítottá és nem teremtetté tenni ezzel kapcsolatosan minden spirituális felsőbbrendű nézőpontot, esküt, fogadalmat?

Mi van akkor, ha azzal teremtünk a legnagyobbat a világnak is, hogy bőségben örömtelien élünk, megengedve magunknak mindent, ami örömet szerez anélkül, hogy választanunk kellene, hogy jár ez nekünk vagy másoknak?

Az hogy szegények vagyunk vagy gazdagok választás kérdése, és ha a szegénységet választottuk eddig, akkor talán most van itt az idő mást választani. Midig van választásunk, és ha valami nem működik, mindig választhatunk mást.
Egy végtelen lény vajon mit választana?

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.